Hello America, jöttem dolgozni

Idejét érzem továbbhaladni a tényleges történésekkel, ugyanis holnap megkezdődik végre a szezon és hát innentől a heti egy day-offomon kívül kb szeptemberig csak aludni fogok, dolgozni, szakdogát írni meg bulizni, a blogírás már szinte a fogmásos és wc-re járás időmet fogja elvenni. Aki nem tudná, februárban diplomázni terveznék BGF-en és hát most kellett témát választani a szakdolgozathoz. A Booker család birodalmáról fogok írni, a business működéséréről, az üzleti modellről, az amerikaiak menedzselési módszereiről illetve megpróbálok javaslatokat tenni a fejlesztésekre úgyhogy nem ártana most nyáron összeszedni az infókat hozzá, amíg benne vagyok. Eric Booker lesz a külső konzulensem, kíváncsi leszek mit szólnak hozzá BGF-en:D

Na szóval, valahol ott hagytuk abba, hogy megjött Csabi és az emoskirálykisasszony, valamint letoltam egy péntek-vasárnap menetet a konyhán. Ezután eltelt még 4 nap és holnap megint péntek van, ami azt jelenti, hogy jelen esetben 10-re megyek majd prepelni. A prep a preparation (előkészítés) szóból ered (tudom, hogy mindenki überkirály angolból, ezt most szüleimnek fordítottam le). Mivel nem volt nyitva a konyha egész héten, valszeg minden megromlott, ami maradt is és lehet újból gyártani az egészet, ami kellhet a nyitáshoz. Ez délután 4-kor fog bekövetkezni, tehát lesz 6 órám kipanírozni vagy 800 halat és innentől nyár végéig elvileg minden nap nyitva lesz a Boardwalk, úgyhogy beindul a szekér meg a paycheckvastagítás. Huh amúgy levideóztam, hogy megy ez a panírozás téma, ezt figyeljétek:

Erről most mégse lesz videó, mert 40 mega és itt híresen szar a net. (majd vmikor feltöltöm ide)

Hétfőn mindenki ráért, úgyhogy kitaláltuk, hogy elugrunk Austin kocsijával Clevelandbe. Cleveland egy 400.000-es város, korábban Budapest után a második legnagyobb magyarlakta település volt, mert 56-ban egy vagonnyi honfitársunk menekült ide. Amúgy Miskolc a testvérvárosa, kb. úgy is néz ki csak van pár magasabb felhőkarcoló itt. A város maga nem nagy szám, van egy Rock 'n' Roll Hall of Fame nevű múzeum (A rock fővárosáról beszélünk), aminek meglátogattuk a wc-jét meg lefotóztuk az előtérben a lógó trabantokat:

A városban 20 percet töltöttünk, 20 percet kerestük, hol lehet egyáltalán bemenni a központba meg 20 percet várásoltunk egy kisboltban.

Amúgy voltak értékelhető részek, pl ez a grafiti jól néz ki:

Az utazás fő célja inkább a vásárlás volt. Meglátoattunk egy nagy shopping mallt, ahol a lányok Victoria Secreteztek, mi srácok meg ettünk (Charles nevű gyorsétterem, fasza, ajánlom), nyomtunk egy fifát Jumival nagykivetítőn xbox-xal (Magyarország - Egyesült Államok tizenegyesekkel 0-3 ///Westelpress), ja és vettem egy Aeropostal pólót 12 dolcsiért, mert anyám azt mondta, mindenképp vegyek még pólót a 120 pólóm mellé, ha jól emlékszem, márpedig jól szoktam...

Visszafelé beugrottunk a helyi Tecsóba (Walmarkt) olcsó kajáért meg csokiért. Vettem 8 Totino pizzát, meg egy rakat gyümölcsöt. Jelentem azóta már csak 2 Totino pizzám van ami szomorú:(.

A különcködő Szilvi is leadta a rendelést, kellett vennem sót, cukrot meg borsót, cserébe másnap összedobott egy végre nem szemétízű ebédet:

Hétfő este még kiültünk egyet iszogatni a partra, valamint benéztünk a Level2 nevű szórakozóhelyre, ahol 5-10 kétszersült riszálta magát (erről is van kép, de inkább nem raknám fel:D). Az estéhez tartozik még, hogy a rendőrség elkobozta a biciklimet, mert szerintük lopott volt, úgyhogy lopnom kellett ma (pénteken) egy másikat a bolgároktól. (ez már csak így megy itt...). Az ügy máig nem teljesen világos, lényeg, hogy ma 1 órát tököltem a bicikli zárjának 10000 (igen tízezer, jól látod) kombinációjának végigpróbálásával, magyar szemmel nézve kurvaszarul jártam, mert a kódot elölről próbáltam a 0000-tól és a 9308 volt végül a nyerő, amcsi szemmel volt 692 lehetőség amit nem kellett kipróbálnom, hát nem csodálatos? Ennyit erről a storyról, remélem nem lesz folytatása, kezdem unni, hogy biciklikkel kell állandóan foglalkozni.

Kedd amúgy jó nap volt, este megnyitottuk a szezont a sand barban egy kisebb bolgár partival, aztán az estét Jumival zártuk egy jó kis laza 25 dolcsis Cameo pizzával:

Itt egyébként megismertünk egy clevelandi fazont, akinek 42 stúdiója van szerte az országban és neves együtteseket menedzsel, most is valami koncertet jött felügyelni. Miután mondtuk neki, hogy magyarok vagyunk, felemlegette a gulast meg a chickenpaprikást és búcsúzóul odabökte, hogy szóljunk neki ha máskor pizza kell, majd ő állja nekünk. Hát azért itt amcsiban le esik itt-ott az ember álla....

Szerda - huh hát itt nemtom már mi volt, gondolom jakuzziztunk meg fetrengtünk. Ja igen, én délutánig aludtam, meg gépeztem, többek közt az előző cikket írtam meg tervezgettem, hogy akkor hogyan is kéne majd nyár végén Floridában utazgatnunk. Tesómék lehet kijönnének nyár végén meglátogatni, valahogy ki kéne találni, hogy itt Ohioban a nagy tavaknál is legyen kis idejük meg utána velünk jöjjenek Floridába. Bérelnénk 2 kocsit aztán lehetne csapatni át a napfény államán.

Csütörtök - Ma igen komoly programunk volt, nyomtunk egy jakuzzit-subway kombót, körbefacetimeoltam a családot, összeállítottam a vb-re a csapatomat (játszunk egy ilyen fantasy footballos játékot), megnéztem a Keysben a nyitómeccset (megittam vagy 2 liter kólát, mert kikértem egyet, ezek meg itt úgy tolják, hogy ha valakinek üres a pohara azt végtelenszer újratöltik ingyen...). Ja és ez 2 dollár, tehát mégegyszer mondom: egy étteremben 440 Ft-ért ihat bárki bármikor végtelen mennyiségű kólát egy olyan országban ahol a minimál órabér 1700 Ft! 

Szóval itt tartunk most, fekszem az ágyban, otthon most kelnek fel azok akikkel ma délután még beszélgettem, ez az időeltolódás nagyon fura. Itt amúgy országon belül is van időeltérés, és a TV-ben pl. más időpontot írnak a műsor kezdésnek, mint amikor Ohioban kezdődik ténylegesen, mintha Hévízen az RTL 7-kor adná a Barátok Köztöt, mert Pesten akkor van 9...

Last topic: magyar stuff

Nem nagyon szenteltem helyet a magyar csapat tagjainak, úgyhogy most megteszem, hiszen az egy hét alatt azért történnek az események, mennek a párbeszédek, zajlik a klikkesedés, haverkodás, beszólás és hát ez formálja a véleményem és a becenévkiosztást nálam is.

Miss Skyper - nem érdemel újabb nevet, mert továbbra is napi 34 órát a skypeon lóg. Kérdés, hogy lehet több időt beszélni az életemről, mint amennyit ténylegesen megélek... Nem sokat beszél velünk, Titán2-vel és béemével nyomul főként, értelmesnek gondolja magát és annak ellenére, hogy a barátjával skypeol állandóan, azért kirúzsozza a száját alaposan és kiteszi amije van, ha buliba megyünk. (+infó: a sötétbőrű emberek arcán nem látszik meg a rúzs, ha megpuszilják őket). Nem hiszem, hogy csóró családja van, mert a 8 dolcsis cigit non-stop szívja és az anyja hitelkártyájából egész jól eltartja magát valamint két hódolóját, akik kijöttek pénz nélkül 5000 mérföldre az otthonuktól... Velem amúgy rendes, kértem tőle barackot Walmarktból és vett vagy 1 kilót ajándékba + miközben a biciklim lakatjával szenvedtem, megkérdezte, kérek-e egy sört. Mindenesetre amíg 2 mondatnál többet nem sikerül vele beszélnem, nem tenném sehova se. Annyi kiderült sand barban, hogy Nitát és Sötétakedvemszarazéletemet lenézi, amit egyenlőre nem értek, mert még ő sem mutatta meg, hogy atomfizikus lenne.

Béeme - vele valamit javult a helyzet, elkezdett quatereket gyűjteni (ez a negyeddolláros, mindegyik hátulján valamelyik állam van), ezzel már találtunk valami közös nevezőt, mert pénztárosként eléggé be tudok segíteni a projektbe. A szeretethiányos feketében járó leányunkat valamiért kedveli, legalábbis elkezdett vele beszélgetni, ezt ahogy kivettem, senki nem tudja sehova se tenni, főleg, hogy fordítva annyira nincs meg a szimpátia. Béemének állítólag pipaszár lába van és nagyon rossz pasi (biztos az). Nitával meg velem eljött futni, szerintem hajlamos lenne a barátkozásra, csak nem az a természet aki egyből lejópofizik mindenkivel. Amíg nem szól be, nekem egyenlőre nincs problémám vele, azon kívül, hogy unalmas.

Csabóca- rendes gyerek, oda-vissza levezette a clevelandi utat, miután nem volt hajlandó felvállalni, hogy bárki vezet, a bajt közösen visszük el. Hasonlít nagyon a tesójára (akivel másfél évig együtt laktam). Sokat nem beszél, elég zárkózott, jól össze lett téve az Ádámmal, aki ki se bújik a szobájából. Tegnap amúgy átbeszéltük az egész családját, meg az életét, nekem valahogy megeredt a nyelve, egy idő után már arra gondoltam, hogy felveszem a doktori címet és kiadom a rendelési időpontokat... De jófej volt, nyilván nem fogom kifecsegni mikről beszéltünk. Ja meg hozott trx kötelet, amit tökjó volt használni addig amíg le nem szedte, mondván, hogy magának hozta és nem akarja, hogy elhasználjuk.

Titán2 -  Érdekes figura. Ja nem. Szépfiú, nagyjából ki van gyúrva, szeret horgászni, nem eszi meg a halat csak ha van citrom és a rántottába vagy mittomén mit csinált is mindenképp kell hagyma, különben inkább éhen hal. Szeret vizipipázni, ami +pont, mert legalább kicsit összehozza a bandát, viszont eddig csak kedden aktivizálta magát egy üveg bor segítségével. Erősen hiányolom még az improvement-et nála, talán ha Kristóf megjön (neki jó haverja), majd kicsit dob rajta.

Fekete özvegy - Na őneki nemtok más becenevet adni, csak amiben benne van, hogy fekete. Nem akarom bántani, mert jólelkű, meg a légynek se ártana, de a legtöbb tulajdonsága szöges ellentéte annak, amit én (meg úgy az átlag) normálisnak gondol. Kizárólag feketét hord, pornót néz (de nem ám átlagosat, hanem törpéset, meg kikötözőset meg mindenféle beteges szart), úgy próbálja felszedetni magát, mint egy csávó, szereti sajnáltatni magát, nem megy a napra, mert neki fehérnek kell lennie, NEM SZERETI a Red Hot Chili Pepperst!!, semmilyen sportra nem hajlandó, max úszni, eszi a sok szar sütit meg édességet (de persze a testét utálja), mindig utólag mondja meg, hogy mit rontottunk el, de előtte építő jellegű ötlete nem nagyon van, nem szeret elpakolni maga után, tumblr nézegetésből telik a napja... Oké, vannak jó tulajdonságai is, úgy fair ha már ennyit osztottam azt is leírom: mindenkivel kedves, szereti a társaságot, rávehető bármire (még a fürdőbe is bejött, hogy velünk legyen, pedig nem szeret), csinál nekem lapos melegszendvicset (+++++), próbál alkalmazkodni. Csak találjon valami néger csávót aki foglalkozik vele, mert én hozzá nem nyúlok... Szegény amúgy rögtön elesett első nap munkából hazamenet a biciklivel és tele van sebbel, remélem nem szegi kedvét nagyon.

Nita - Szöges ellentéte fekete özvegynek, én nemtom, hogy barátnők, lehet kiegészítik egymást, vagy én nem értem. Kurvajófej, jól is néz ki, ha az amcsi jóképű, kigyúrt gyerek a szomszédból felhagy vele, Jumi szavaival élve "leszedném a lepattanót". Ezt a buliban mondta, mikor az órájára nézett (hitvallása szerint van ugyanis egy időpont, amiután a kelendő csajokat elviszik és a maradékot fel lehet szedni). Ray-Ban mániás (dolgozott egy Ray-Ban boltban), már rá is vett, hogy vegyek egyet magamnak is, majd ha már tele lesz a zseben zöldhasúval.

Ádám - Szarul érzi magát, trashman pozit kapta, ami kukatologatás, wc tisztítás meg hasonló érdekes dolgok. Én is ezzel kezdtem tavaly, ki lehet belőle kerülni nagy nehezen, de ahhoz jófejnek kellene lenni másokkal meg lelkesen kell dolgozni. Nem sok reményt adok neki, 3 naponta bújik elő a szobájából, senkivel sem beszél 2 mondatnál többet és most levágta a haját, úgyhogy meg sem ismertem. Neki is jót fog tenni Kristóf érkezése (vízilabdatársak), bár a vizet sem szereti, egyszer nem jött még velünk a jakuzziba. Egy fogkefével jobban el lehet lenni egyenlőre, mint vele. Az elején amúgy még vicces volt, mesélte, hogy egy szexboltban dolgozik, ahol mozi is van. Hát vannak sztorik... Sajna azóta elbújt és nem is nagyon találkoztam vele.

Jumurdzsák - Na ő még egy jófej gyerek, de szerintem ez már lejött abból, hogy mindent vele csinálok. Vicces, beszédes, jókedvű, szeret szervezgetni, kibeszélni másokat, jakuzzizni, sörözni, subwayezni (kb ezeket lehet csinálni a szigeten, úgyhogy mindenhova együtt megyünk). Annyira nem tetszik a beceneve, de nemtok kitalálni jobbat úgyhogy egyenlőre marad ez.Ha ő nem lenne itt, szerintem a laptopomba temetkeznék éjjel-nappal. Kristóf érkezése áldás lesz:D

Szilvi - Őt Sziszinek becézik, de az nekem nem tetszik. Jó csajnak indult, aztán kiderült, hogy nem a magyarokkal akar lakni, teljesen elzárkózott tőlünk, ezután mi Jumival nyitottunk felé és jófej lett. Sajnos az utóbbi időben valahogy elment a kedvem tőle (olyan érzésem van, mint a vendégnek aki beleharap egy nem eléggé átsült fagyasztott halba és utána már nem kívánja többé). Nem tudom, olyan furán beszél, meg érdekes gesztusai vannak. De aranyos és jól tud borsófőzeléket csinálni.

Elvileg nem hagytam ki senkit, Kristófot majd ha kijött kielemzem. Elvileg szombaton jön a szigetre, pénteken már dolgozik. Végre nem egyedül leszek ebben a nagy házban.

Az előző cikkben úgy nagyjából beszámoltam a fontosabb helyszínekről, most még 1-2-vel kiegészítem aztán visszatérek a hétköznapi eseményekre inkább, mert az csak érdekesebb talán.

Sand Bar

Na ez az a hely ahol minden kedden "bolgár buli" van, Eric Booker és a bevállalósabb csajok az asztalon pörögnek, a nagyon részegek a vízbe ugrálnak, mások röplabdázni próbálnak és még olyanok is vannak akik csak állnak és beszélgetnek. Itt tartjuk a nagyszabású Employee Party-t, amin minden Booker csicska alkamazott együtt bulizik, iszik, eszik, gokartozik, játékgépezik, bowlingozik (mindezt INGYEN persze). A víz hideg, úgyhogy ide csak akkor jövünk napközben, ha forróság van. Lehet napozni, röpizni (vízben, szárazföldön egyaránt), vízi kosarazni, cornhole-ozni, sörözni meg hasonló komoly dolgokkal ütni az időt.

Jakuzzi

Van egy ilyen Put-in-Bay Resort nevű hotel aminek az udvarán egy nagy medence és egy jakuzzi foglal helyet. Egyébként szemben van kb. a Sand Barral. Természetesen itt is van bár, az amcsik a vízből szokták kérni a kis koktéljaikat. Itt sokat szoktunk hesszelni, mert jó meleg a víz és órákig lehet egy helyről stírőlni a csajokat sörrel az ember kezében.

Hát erről már postoltam fotót, de akkor most beteszek egy tipikusabb csapatképet Jumival:

Subway

A bulik utáni végső állomás avagy a helyi gyrosos, 5 dolcsiért esszük a footlongokat, otthon ez 1700 Ft körül van. Nem is csinálok képet a helyről, mutassuk inkább a lényeget:

Na le is tudtunk nagyjából minden fontosabb állomást, még felsorolás szinten berakom amikről csináltam fotót:

Dairy Isle (Bookerék fagyizója):

Monument (helyi turistalátványosság):

Mojito Bay (kis koktélozgatós hely):

Softball pálya

Nyomtam még egy képet a helyi softball pályáról is, ehhez annyit hozzáfűznék, hogy itt minden héten meccsek vannak, az összes vendéglátóhelynek saját csapata van és bajnokságot tolnak egymás ellen. A szezon elején nem kell még dolgoznom annyit, úgyhogy kimentem egy meccsre. Hát ezek az amcsik hihetetlenek. az egész játék arról szól, hogy vagy 20-an állnak a pályán és néznek, egy dob, egy üt és fut (minden ötödik ütésnél, mert a többi vagy nem sikerül vagy annyira elüti a francba, hogy sétálva is körbemegy a pályán). Csomó szünet van közben, meg cserélgetik, hogy ki támad ki védekezik, ilyenkor rohannak egyedül a meccs ideje alatt, méghozzá a kispadhoz inni. A játék amúgy hordó méretű pocakkal is kiválóan játszható.

és végül itt a playboy villa amiben lakok:

Jó nyilván van még egy rakat hely a szigeten amit érdemes lenne bemutatni, de lusta is vagyok meg ha annyira érdekel valakit, akkor jöjjön ide. Talán még annyit fűznék hozzá, ami a képeken sajna nem látszik, hogy a sziget tele van bérelhető golfkocsikkal és itt mindenki azzal közlekedik (kivéve a kelet-európai vendégmunkásokat, akik persze biciklit pedáloznak éjjel-nappal).

Következő rovatomban bemutatom nektek a mi kis életterünket, Put-in-Bay szigetét:

Put-in-Bay egy kis 150 fős holiday falu az Erie tó South Bass szigetén, Ohio államban. Ez az Erie tó félig Amerika, félig Kanada területéhez tartozik, kifolyója a Niagara folyó, mely része az ugyazezen a néven futó híres vízesés is és egyébként a 10. legnagyobb tó a világon, vagy 400 km hosszú és 100 km széles, átlagosan pedig 19 m mély, szóval egész komoly kis Balaton van itt. Tavaly elmentünk a vízeséshez, sajnos a csapatról készült fotót nem találom, de ez a dolog valahogy így néz ki:

Ahhoz képest, hogy a tó ilyen bazinagy, fürdésre ritkán használják, az amerikaiak elég sznobok ilyen téren, inkább medencékben és jakuzzikban fürdenek, a tavat meghagyják a horgászat és a hajózás szerelmeseinek. 

Ohio amúgy nem a legextrémebb állama az USA-nak, pár nagyobb város van a közelben, mint Detroit, Cleveland vagy kicsit arrébb már másik államban Chicago, esetleg Pittsburgh. Mivel sokminden nincs itt, Put-in-Bay szolgál a régió kis ékszerdobozkájának, egyfajta Siófokként, ahová az emberek inni, enni, bulizni, pancsolni, hajókázni és pihenni járnak. 

A szigetet 4 módon lehet megközelíteni (extrém jetpack meg hasonló megoldásokat leszámítva): jet-tel 20 dolcsiért Port Clintonból, komppal 7 dolcsiért Catawbaból, repülővel kicsit drágábban és magánjachttal talán mégdrágábban. Mivel itt az amcsikat felveti a pénz, hajója kb. mindenkinek van és unalmukban azzal járkálnak egyik szigetről a másikra. Megállnak, kikötnek, kajálnak egyet, tankolnak, napoznak majd továbbállnak. 

Az amerikaiaknak nem sok történelmük van, úgyhogy azt igyekeznek amennyire lehet felturbózni. Volt itt pl. egy csata 200 évvel ezelőtt (Battle of Lake Erie) az amerikaiak meg az angolok között. Na mi ennek a csatának a bicentenárióját a szigeten 3 éve ünnepeljük, a glorious victory kb. 70 ember halálát jelentette, össz-vissz 6 hajóval csatáztak az angolok, de itt ennek emlékműve van, barlang ahol a a csata hősei megszálltak meg nagy Don't give up the ship zászlók mindenfele... Neten még festményt is találtam az ütközetről:D Amúgy szerintem nem kell mondani, hogy itt az emberek nagyon büszkék a nemzetiségükre, amerikai zászlót vesznek fel alsógatyának is és minden este vigyázban állva énekelve nézik végig a "flag ceremony"-t, ahol egyébként egy bolgár srác teszi be a zenét, majd egy szlovák csaj elkezdi tekerni le a zászlót és egy magyar srác meg elteszi zsákba azt mielőtt földet érne.

Na ennyit a kultúráról, jöjjenek a főbb színhelyek:

A-Frame

Az A-Frame a sziget magyar nagykövetsége, itt száll meg évek óta az összes honfitársunk (már aki befér, mert mostmár annyian vagyunk itt, hogy a 10 fős ház is kicsi). Nagyon jó kis ház, mert van egy nagy nappalija ahol lehet bandázni és kiesik a várostól, úgyhogy bármikor csapható egy jó házibuli, sőt a kertben tüzet is lehet rakni. Ja és nagyon fontos: VAN wifi.

A képen látható bicikliket hajtjuk melóba, tavaly ezek szanaszét dobálva voltak mindenfele a ház körül, idén egész kulturáltan tartjuk őket, lehet, mert még szezon eleje van. (közben eltelt pár nap, jelentem már most szanaszét vannak és szerintem meg sincs mind, de majd meglátjuk, ha mindenki egyszerre akarja használni őket:D)

Boardwalk

A Boardwalk a sziget legmenőbb étterme, két része van, a main deck és az upper deck. Én a main decken vagyok, halakat, rákokat, kagylót sütögetek olajban meg pénztárazok a Fish Shak nevű részlegén. Van még itt egy Little Galley ahol hot-dog, hamburger meg corndog kapható (ilyen kukoricás bundaszerűségben kisütött virsli pálcikára tűzve) és hát a főattrakciója a main decknek a seafood, ahol grillezett lazac, steak, rákvalami, homár, homárfőzelék, különböző tengeri cuccos szendvicsek, csirke meg hasonló, normálisabb kaják vannak. Van itt még 1-2 bár és az upper deck ahol rendes asztalos, hostesses, pincéres kiszolgálás van, de szerintem erről már írtam korábban, úgyhogy nem szaporítanám a szót, akinek nem volt elég: http://www.the-boardwalk.com/pdscms/

Ilyen menő amcsi felvágós bejárata van:

és így néz ki oldalról a partról fotózva, ez az egész a képen az étteremhez tartozik:

Hooligans

Ez "A kocsma" a szigeten, minden booker alkalmazott itt vedel, hála az akciónknak. Egyébként ez egy ír kocsma tele vagy 20féle különböző sörrel, hétvégén élőzenével, nagy tévékkel amin nézhetők a meccsek és btw étteremként is üzemel (itt ettünk múltkor, amit írtam is már).

Liquor Store & Grocery

Szintén fontos állomás a helyi kisbolt és a mellette található italbolt. A fogyasztási szokásainkat jól jellemzi, hogy a Grocery-ben eddig 2-szer voltam, a Liquor Storeba pedig szinte minden nap benézünk. Az eladó egy jófej feka csávó, mindig ajánl nekünk valami ütőset, legutóbb UV Blue-t ittunk (ilyen vodkás cukros szutyok) Mountain Dew-val, egész finom és hatása is van, bár összesen 12%-os. (megjegyzés: a szigeten nem árulható 20% feletti alkohol, mert rontja a bárok businessét)

Itt a kép ezen csodás építményekről, balra a piabolt, jobbra a kaja:

Na egyenlőre ennyi, mert most indulnom kell bulizni, ugyanis kedd van, ami itt a sand barban mindig nagy party-t jelent, tele bolgár vendégmunkással, ezért a nickneve bolgár party. Egyik kedden sem hagyható ki, még Eric Booker is a bárasztalon pörög ilyenkor...

További helyszínek coming soon...

Itt Amerikában kicsit, vagy inkább homlokegyenest más életformát folytatunk, mint odahaza és ennek következtében néha olyan elszólások keletkeznek, melyeket érdemes megőrizni az utókornak. Ezek közül szedegettem most össze párat a tavalyi évből és az elmúlt napokból:

Pimpi - róla tudni kell, hogy a leglustább, munkakerülő, nem fürdő, folyton zabáló gyerek volt, aki elérte, hogy szezon végére a főnöke előtte beszélje ki másoknak, mennyire ő a legrosszabb alkalmazottja az egész szigeten.

Várjatok, a hűtőben hagytam a mobilomat. (Pimpi, mikor tavaly horgászni indultunk.)

Az én ruhám is koszos, leettem magam. (Szintén Pimpi, mikor egyik fárasztó műszak után hazaesve arról beszélgettünk, ki mennyire retkes a munkától. 

Menjünk bulizni? Inkább mossunk. (Titán jól lefestette a szezonközi helyzetet)

Hogyne mennék? Szerinted miért mosok fogat? (ismeretlen, arra hogy jön-e bulizni)

Nézd már, egy kétszersült napozik. (A jakuzziból Pimpivel szemlélődve)

Te használod ma még a fürdőt valamire? Én eddig sem használtam. (Kristóf)

Én lehet, hogy inkább eszek valami frisset a mekiben. (ismeretlen)

Lehet lefekszem aludni kicsit mielőtt lefekszem aludni. (day-off menetrendje Ádámnak)

Az ott a farkam! Bocs észre sem vettem. (Jumurdzsák és Réka párbeszéde a kanapén fetrengés közben)

A kompút kb fél óra Catawbaból PIB-be, eléggé hullámzott a víz amikor átmentünk. Pat, a főnökünk a kikötőben fogadott minket, maj egy nagy ölelés és welcome back után az A-framebe vitt minket, ami egy, a nevéből következtethető A-formájú 10 fős ház East Point felé a szigeten. Évek óta itt szállásolják el a magyar stuffot, rajta és egy másik csajon kívül ez most is így történt. Sajnos későn döntöttem el, hogy kijövök, ezért nekem már nem maradt hely, cserébe megkaptam a vendégelőadóknak fenntartott privát ház felső emeletét a majd később csatlakozó veterán harcos, Kristóffal egyetemben. Kristóf (vagy ahogy az amcsik írják Kristoff) itt a sziget hőse, már negyedik alkalommal fog kijönni, mindenki ismeri, nekem szaktársam volt Corvinuson, ott ismertem meg és általa jöttem ki tavaly erre a helyre. Mi amúgy Dagobert bácsinak hívtuk, mert mikor hazajött melóból, mindig egy köteg pénzt vett ki a zsebéből és fél óráig a borravalóját számolgatta. Úgyhogy Kristóf inkognitó neve Dagobert bácsi lesz. A két ház között kb 30 mp átgyalogolni, úgyhogy nem para és mostmár a netet is befogtam nagynehezen. 

Az első napunk a szigeten jakuzzival és fetrengéssel telt, másnap 11-re voltunk hivatalosak az irodába papírokat intézni, engem pedig benn is tartottak utána estig melózni. Kezdésnek lemostuk az ablakokat béeemével (közben megkapta becenevét, miután bemutatkozott mennyire nagyképű idióta, számára csak a BME egyetem, ő egy zseni, mindenkinél mindent jobban tud, ha valaki 10 km-t tud lefutni akkor ő 20-at és az alázat az micsoda?). Majd még lesz róla szó bőven, Jumurdzsákkal és Nitával már pár óra beszédtémát szolgáltatott. Mindenesetre én az ablakmosás után beálltam a jó öreg Fish Shakbe. Az éttermünk egy viszonylag nagy kajakiosztó központ, a földszintet maindecknek hívják, ez az eredeti étterem, 3 lényegesebb pénzgyűjtő része van, a bennt helyet foglaló seafood, ahol homárokat, kagylókat, valamint főleg grillezett ételeket lehet kapni, mint pl lazac, csirke, mahi, steak, a kinnt lévő Little Galley, ahol a tipikus amcsi hot-dog, corndog, hamburger, chicken tender variációk találhatóak és a Fish Shak, ahol az Erie tó perch és walleye nevű halait lehet rántva elfogyasztani (ez az egyik nagy tó az 5 közül itt a kanadai határnál és itt van a sziget, ha még nem írtam volna). Itt amúgy lehet kapni még shrimp wrapet meg kagylót is kirántva, lényeg, hogy minden olajban sül és egy-két hét után nagyon rá lehet unni ha az ember ezeken él. De még szerintem azt is le fogom írni, hogyan porciózzuk ki a tartárszószt, annyira erről a pár négyzetméteres konyháról fog szólni az elkövetkezendő 12 hetem heti 70 órája. 

Szóval volt ez a maindeck nevű pénzgyár, amit úgy 25 éve kezdtek el Bookerék a semmiből felhúzni, majd miután rájöttek, hogy van itt még feljebb, felhúztak egy menő éttermet az egésznek a tetejére. Ez az Upperdeck, ahol kicsit összetettebb kajákat adnak el, de 60%-ban ugyanazt mint lennt, másfélszer annyiért, asztalhoz kihozva, pincérekkel, hostessekkel, tökéletes kilátással a tóra. Na ezzel a húzással amúgy beindult a szekér, az Upperdeck termeli a bevételt rendesen, volt olyan nap tavaly, hogy 2200 rendelést teljesítettek, ami úgy szerény számításokkal is 10 milla Ft-ban. Erről a businessről is írok majd még ha már kevésbé eseménydúsak lesznek a napjaim, mert még azért Bookeréknek van egy-két kikötő, töltőállomás, étterem, kocsma, fagyizó is a tarsolyukban, most viszont térjünk vissza a Földre és elmondom mi volt első nap a Fish Shakben:

Megismertem két amerikai társamat, Aishat és Mat-et, Aisha egy alacsonyabb, félig arab, félig vmi kevésbé egzotikus 19 éves leány, a tavalyi kollégám, Emily barátnője. Kedves és sokat beszél, egyenlőre jól kijövünk, bár örülnék ha nem csak a pénztában meresztené a seggét hanem néha hátrajönne segíteni. Mat 18 éves, Austin haverja, együtt lakik vele az L-pine-ban, és amerikai létére egész szorgalmasan csinálja a dolgát. Kicsit kevesebbet beszél, de jobban megérti amit mondok, mint Aisha. Szeretek néha magyar szót hallani munka közben, úgyhogy első leckeként megtanítottam nekik, hogy ha wc-re mennek azt egy "dóbokk eggy ságát"-tal kell jelezni, ha nagyobb az ügylet akkor "banát". Ezt amúgy még a főnököm, Erik is tudja mostmár. Ő amúgy jóarc, az öreg Booker fia, a jelenlegi uralkodó a családban, mindig fülig ér a szája, az első mondata ha meglát: HEEY, HOW ARE YOU?, a második pedig: WHAT A WONDERFUL DAY, ISN'T IT?! Néha beáll Rolexben homárt pucolni, de ha kérsz tőle egy csokitortát, azt is hoz 20 percen belül (főleg ha csaj vagy és jól nézel ki). Amúgy van felesége, de valami nyílt házasságban nyomják és szabadon csinálhat amit akar. Ez amúgy még itt is fura Amerikában, legalábbis az amerikai munkatársaink is meglepődnek, mikor hallják.

Szóval így elment a pénteki nap, este gyors recovery programként azonnali fürdés-alvás, majd szombat reggel 8-ra mentem megint a.m. cleanigelni. Ez egy olyan meló, ami heti +12 órát hozhat a házhoz, cserébe 8-tól 10-ig le kell törölni az összes asztalt, fel kell tölteni a wc-ket papírral, meg kell locsolni az összes virágot és helyre kell pofozni mindent ami nem úgy van, ahogy annak lennie kéne. Nagyon jó egyébként, mert reggel senki nincs az étteremben rajtad kívül és azt eszel vagy iszol amit csak találsz és oda tekered a rádiót ami neked tetszik. Na én rájöttem, hogy önkínzás minden reggel 8-kor kelni nyáron, úgyhogy a felét leadom inkább az új trashmanünknek, úgyis neki jobban kell az óra. Konyhán egyébként jobb lenni, mert heti 100-200 dolcsi borravaló is összejön, ami azért dob a fizun. Megy is a csata rendesen ezekért a helyekért. Mármint köztünk európaiak közt, mert amerikai nem is vállalna el busser (asztaltörölgető) vagy trashman (szemetes kivivő) pozikat, ők inkább az egy helyben ácsorgós minél többet a semmiért melókat preferálják és hát sajna-nem sajna meg is tehetik. A.m. cleaning után két társammal nyitottam a Fish Shaket. A nyitás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a polcról visszapakolunk mindent oda ahol használni kell napközben, feltöltjük a hűtőket, fagyasztókat, helyére pakoljuk a kajákhoz szükséges kiegészítőket (citrom, tartár, saláta, zsemle, tányér...), leszűrjük az olajat meg hasonló hülyeségek. Lényeg, hogy a tip-nek szánt kancsó kikerüljön az ablakba (tip=borravaló).

Nem volt erős a szombat, nagyon szezon eleje van, csak 170 rendelést csináltunk, ami kb. 3000 dolcsi bevételt hozott (bár a Balatonparton szerintem sokan összetennék a kezüket, ha 2-3 hét alatt ennyi bevételük lehetne). Itt ez nem olyan nagy cucc, szezon ideje alatt akár 400 rendelés is összejön, ami 7000 dollár bevétellel jár, erre vagyunk 4-en 8 órás órabérrel kb. összesen 48 órát, azaz 400 dolcsit viszünk el, többi Bookeréké meg persze a beszállítóké, de megeszem a kalapom ha nincs legalább 40%-os haszonkulcs a kajákon. Egy fél walleye 3 perchdarabbal meg krumplival 24 dolcsi. 3 perc megcsinálni, és ha nem félnék a forró olajtól, szerintem csukott szemmel is menne. Otthon ennyiért a Wasabiban halálra eszem magam sushival. 

A borravaló oké volt, bár inkább sörrevaló (meg subwayre való) lett belőle a következő napokban. Vasárnap hasonló móka volt, kevesebb emberrel, este 7-kor be is zártunk asszem. A hétvégét amúgy szinte átidőutaztam, mert a lábam bedagadt egy korábbi sebtől és alig tudtam másra koncentrálni. Jól is jön, hogy a héten nem vagyunk nyitva csak péntektől. Június közepén fog beindulni a szezon, utána megállás nélkül jönnek majd a szendvicszabálók, én meg 20 percenként felváltva válaszolgathatok hol arra, hogy where is the bathroom?" vagy arra, hogy "how many shrimps come with the shrimp basket?".

A hétfő-kedd eddig igencsak lightos, pihentetem a lábam, aludtam vagy 30 órát (hol napon, hol árnyékban, hol vizesen, hol szárazon úgyhogy itt azért színeztem a tevékenységet) meg dumálgatunk a többiekkel. Titán2-őt sikerült is megismernem, ugyanis elmentünk horgászatra és szerencsére róla kiderült, hogy jófej, ami sosem jön rosszul, hamár az ember nem nagyon válogathat kivel tölti az idejét.

A horgászat elég jól sikerült, nem is gondoltam volna, hogy pergetéssel ELSŐRE kifogunk egy walleye-t, majd 8.-ra még egy méretes példány is összejön. 

Itt egy kép róla, csak hogy bizonyítsam a fogást:

Kajafronton hírek: szépen fogy a Walmartban idefele beraktározott Totino's pizza és a Subway forgalmát is elkezdtük fellendíteni.  A Totino's pizza egy nagyon hasznos táplálék itt a szigeten, főbb paraméterei: 1.36 dollárba kerül, 2 perc alatt ehetőre melegszik mikróban, finom, laktató. A Subway 5.5 dolcsinál kezdődik, ez tavalyhoz képest 10% drágulás, amit az otthoni inflációs körülményekhez képest túlzásnak érzek, dehát ez van. Friss zöldségek, finom szósz, normális felvágott, kb. 3 perc várakozás jellemzi és bármikor jóízűen meg tudom enni. Még említésre méltó, hogy kipróbálásra került a Hooligans nevű ír kocsma és étterem, ami egyébként szintén Bookerék birodalmának tartozéka és eddig csak a számunkra discountra vehető 2 dolláros Guinessüket ismertem, mostmár másodévesként illendőnek éreztem enni is valamit. Ilyen sonkás, sajtos, káposztás Roubon vagy mit ettem chipssel és Guinessel. Jumival, Titán2-vel és Miss. Skype-pal ettünk (ő a csaj aki még jött velünk, ha nem eszik, dolgozik, cigizik vagy alszik akkor a barátjával Skypeol az élet fontos eseményeiről, mint pl. hogy megcsípték a szúnyogok. Amúgy aranyos lány és hozott Fenistel gélt, úgyhogy nem panaszkodok rá. 

Titánnak amúgy azért lett Titán a neve tavaly, mert mindenféle küzdősportot űzött, ki volt csapva rendesen és kis túlzással puszta kézzel felnyitott egy ananászkonzervet. Titán2 nagyon hasonlít rá, annyi különbséggel, hogy vékonyabb, magasabb és kevésbé nézem ki belőle, hogy késsel ledob egy nyulat.

Külföldiek: A maindeck és az upperdeck csapata is szinte teljesen kicserélődött. A tavalyi ismerősök közel 10%-a jött vissza, ami elég gyenge arány, úgyhogy hamarosan be kell vetnünk magunkat a szociális eseményekbe, hogyha nagyobb házibulit akarunk szervezni. 1 bolgár csajnak tanultam meg eddig a nevét, Maria-nak hívják és valamiért folyton integet meg mosolyog. Egyik este sikerült Titán2-vel kosarazni is eljutnunk, ott még pár arccal köszönőviszonyba kerültünk, bár neveket nem írnék. Az egyik talán Jared volt. Mindenesetre Austin, az egyik jófej haverunk tavalyról, aki a Little Galleyben dolgozik továbbra is félelmetesen jól dobja a triplákat.

Megismertük még a kicsit tőlünk különcködő, állítása szerint angoltanulás szempontjából külön lakó, külön is utazó meg eddig mindent külön csináló Szilviát. Nem fogom becézgetni, Austint se neveztem el, mert lassan belekavarodok itt a nevekbe. Kiderült Szilviáról, hogy rendes lány, a törökkel látogattuk meg, a Cat House-ban lakik, ahol egyébként mindig jó amcsi csajok vannak és mellettük van Kevin háza ami egy fontos központ, ha az embernek szüksége van valamire, mondjuk kocsira. Szilviát nincsen biciklije, az A frame pedig messze van gyalog, de rendes voltam, eltekertem haza még egy bicikliért és bemutattam a városnak, hogyan kell két biciklit egyszerre átgurítani a-ból b-be. 

Kb. ezek történtek eddig, a jakuzzit kipróbáltuk már 4-szer, még mindig jó és eljutottunk a sand barba is, ahol röpizni meg cornhole-ozni is lehet (ez egy amcsi strandjáték, ahol babzsákszerű cuccokat kell dobálni kb. 10 méterre lévő ládaszerűségre, aminek lyuk van a közepén, ha rádobod a ládára 1 pont, ha beledobod a lyukba 3 pont).

Itt iszom egyik kedvenc helyemen, a jakuzziban a jó kis hideg Budweisert:

Ma kedd este van, megjött Csabóca, volt pesti lakótársam öccse, holnap pedig megérkezik a sziget 12. magyar lakója is, sötétakedvemmertszargyerekkoromvoltéskiakaroktűnniezértcsakfeketéthordok becenevű volt bgf-es szaktársam (majd kitalálok rövidebb nevet). Egyébként nincs vele semmi baj, de az biztos, hogy lesznek vele még érdekes sztorik. Vele meg is telik a Villa, már csak Kristófra várunk majd meg a további kelet-európai vendégmunkásra.

Na megjöttem végre. Átjutottam a passport controlon, táskámat meg se nézték, úgyhogy megtámadtam egy exit feliratot aztán meg megkerestem a blue line metrot, mert a többiek mégsem jöttek értem. Ez itt Amerikában amúgy elég gyakori, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt előre kitaláljuk. Tavaly például előfordult, hogy Pimpi rázárta a benzinkúton a bérelt autó ajtaját a kulcsra és ott kellett hagyni a kocsit. Vicces történet, majd egyszer lehet bővebben is kifejtem, tavaly úgysem írtam naplót. 
A blue line-nak egyébként 34 megállója van, nekem a Jackson kell, veszek egy 5 dolcsis kártyát és felpattanok rá. A társaimról megpróbálok publikálható formában írni, úgyhogy általam kitalált beceneveket használok és lehet inkább ezt-azt kihagyok, mégiscsak Amerikában vagyunk, ez az írás meg ki fog kerülni az internetre. Szóval Jumurdzsák és Nita kinnt vártak a Jackson megállónál. Mindketten megjárták már egyszer Amerikát, Jumurdzsákról azt tudom, hogy Pécsett tanul valami földrajz-informatika szakon, de nem igazán szereti, nem is tudja minek csinálja, állítása szerint nem voltak szülei, akik helyre billentsék mit is kezdjen magával. Már tavaly is a szigeten dolgozott, mint mosogatófiú és nem mellesleg minden este órákig ecsetelte, hogy neki mennyire szar a melója, nekünk meg milyen lófasz, aztán bedobott 2-12 sört és elment aludni. Erre most visszajön még egy szezonra. Rendes srác amúgy, egy szobában laktam vele, néha még az alsógatyánkon is osztoztunk. Szeretett baszogatni ha lefekvéskor Sirivel megbeszéltem, hogy reggel mikor akarok kelni, vagy úgy amúgy az összes almás kütyüm miatt, mert szerinte túlzás ennyi cuccal nyomni, de beszólt arra is ha nekem nem kellett annyit dolgoznom, borravalót kaptam, esetleg volt képem kizárni a szobájából ha alvósra ittam magam a házibulinkon. Mindenesetre ha kritizálni kell valakit, vagy valamit, kurvajó társaság tud lenni.
Nita egy tökjófej csaj, szaktársam bgf-en, most könyvvizsgáló gyakornok egy big four cégnél, könyvvizsgálat meg nem nagyon van nyáron, így kijött velünk. Tavaly amúgy táborban volt, nem sokat kellett dolgoznia, de pénzt se keresett vele és mikor meghallotta nálunk mekkora kánaán van, ha az ember semmit tevés helyett inkább heti 60-80 órákat akar dolgozni, inkább ezt választotta.
Tehát Jumurdzsák és Nita vártak rám a megállónál, a többiek megunták az ácsorgást és leléptek várost nézni. Feljöttem a megállóból, sehol senki. Jó, akkor csak nem ússzuk meg azt a 700 Ft-os hívásindítást, szólok a pécsi vendégmunkásnak, hogy jöjjenek már vissza, mert megjöttem. Elvittük a kocsihoz a cuccaim, majd megkerestük a többieket. Őket később mutatnám be, mert bár én interjúztattam őket, még annyira nem ismerem egyiket se és így nem akarok becenevet sem adni nekik. Jó idő volt, mindenem a kocsiban hagytam okosan, szarrá is fagytam visszafele egy szál pólóban, amikor lehűlt a levegő. Chicagoban már tavaly voltam 2 napot, nekem egyik kedvenc amcsi városom lett. Egy laza 2 milliós faluról van szó, a külső, lerobbant részeivel együtt 10 millión is nyomorognak itt. 2 részét tudnám megkülönböztetni, a belső ami überkirály, meg a külső ami lepukkant musicalbe való környék. Inkább a belsőt támadtuk be, ez tele van fency felhőkarcolókkal, a Sears towerből 19 dolcsiért fenntről is megcsodálható ilyen menő üveglapokon állva, meg itt van a Rém rendes család sorozatból ismert Buckingham fountain ami este nagyon klassz kivilágítva.

Van még pár komolyabb múzeum meg egy Navy Pier nevű hely a parton, ami tele van turistákkal. Itt ettünk a Bubba Gumpban, ami egy menő seafood étterem a Forrest Gump film alapján. Mindenféle rákokat adnak, a kaját Gump futásáról szóló híreket tartalmazó újságpapírra teszik (ez a megoldás amúgy elég elterjed itt amcsiföldön), ping-pong ütő formájú itallapjuk van és egy egész ajándékboltot bepakoltak “a mama mindig azt mondta…” pólókkal a folyosóra, amin végig kell menni, ha az ember éhes. Az amerikaiak egyébként mindenből pénzt csinálnak, náluk nagyobb üzletembereket még nem láttam. Erre tavaly nyáron jutottam, amikor elmentünk Cincinnatti-be baseball meccsre és az egész stadion egy hatalmas plázára hasonlított tele éttermekkel, mini baseball pályával a gyerekeknek, nyereményjátékokkal (az egész stadion nyert egy szelet pizzat, ha kiejtettek 7 játékost, vagy vmi ilyesmi, nem igazán értettem meg a baseball szabályait). Lényeg, hogy a családoknak egész délutános, széleskörű szolgáltatást tudtak nyújtani, elérve, hogy az emberek egy vagon pénzt otthagyjanak. Európában ezt kicsit szerintem szarul csináljuk, bár talán mostmár próbáljuk mi is koppintani, remélem az új Fradi-stadion már vesz át ebből valamit. Mellesleg a Bubba Gumpban isteni volt a kaja, le is fotóztam a Shrimp’s Heaven-ömet, de pólóra nem költöttünk, bármennyire is mosolyogtak az eladók.

Chicago-ról ennél részletesebben most nem írnék, én tavaly már bejártam, amit még megemlítenék, hogy jó a deep dish pizzájuk (bár nálunk sokkal jobb kaják nem kapnak ekkora hírnevet), meg menő a Chicago Bulls stadionja előtt a Jordan szobor, aki teheti menjen el és lőjön egy képet vele. Sajnos az NBA meccsnézés élőben a bakancslistámon maradt, mert a szezon nyáron szünetel.

Az út Catawbaba elég fárasztó volt, mindenki ki volt pukkanva. Szerencsére Jumurdzsák szereti kínozni magát és bevállalta, hogy nagyjából végigvezeti az egész utat. A 7 személyes dodge viszonylag kényelmes volt, csak a 6 órás időeltolódás miatt (ami ráadásul Chicagoban még 7) kicsit küzdöttem a jet laggel. Reggel 7.40-re értünk Catawbaba, gyors kidobtuk a 3, még nevet nem viselő társunkat, majd Nitával és a törökkel visszaszáguldottunk Sandunskyba leadni a kocsit. Tiszta retek volt kívül-belül a dodge, úgyhogy kerestünk gyorsan egy autómosót ahol kiporszívóztuk legalább belülről, majd 8.05-kor beadtuk a kölcsönzőbe.
Cj egy echte amcsi néger sofőr, a főnökünk valamiért mindig vele akar minket fuvaroztatni. Szereti lökni az üres dumát és mindenből poént csinál, de a végén azért megkérni rendesen az árát. Most jófej volt, 45 dolcsiért elvitt Catawbaba, ahol csatlakoztunk a többiekhez és felszálltunk a 9.30-as kompra.

Megkezdtem utam a Nyugat felé, hogy szerezzek pár képet Benjamin Franklinről meg magamba szívjak még egy kis kultúrát a burgermennyországból. Amerikát másodjára fogom bevenni, egy Boardwalk nevű étteremben töltök 3 hónap szolgálatot Ohioban, egy Put-in-bay nevű kis szigeten, de erről még úgyis sokat fogok írni. A halsütögetés és úgy 10000 what can I get for You? után pár magyar sorstársammal Floridába repülünk, onnan pedig kocsival bejárjuk a keleti partot és 2 hét csavargás után New Yorkból repülünk haza.
Első állomásom Berlin, itt egy éjszakát el kell töltsek, mert a repülőm csak másnap reggel indul. Ferihegyen elbúcsúzok szüleimtől, gyors felhúzom az utolsó korty vizemet és beboardingolok. Még jó, hogy az előírás szerinti max 100 ml ellenére ügyesen bepakoltam a 3 deci kontaktlencse folyadékot, fogkrémet, parfümöt és ha ez még nem lenne elég, azért egy körömvágó ollót is dobtam a kistáskámba. Érdekes módon semmit nem szedtek ki, bejutottam a váróba a neszeszerem teljes tartalmával együtt. Air Berlinnel utazok, izgatottan ücsörgöm végig az utat, még sosem jártam a német fővárosban (ez amúgy kamu, végig fáj a fejem, másra nem is tudok gondolni és abszolút nem érdekel milyen városba érkezek, csak aludni akarok egyet). Repülni egyébként már repültem egyedül, egyszer Frankfurtba mentem egy volt cserediákpartneremet meglátogatni, máskor meg Párizsból hazafele jöttem, akkor tesómékat látogattam meg. Szóval tiszta pro vagyok a témában, azt leszámítva, hogy telerakom a kistáskám nem megengedett dolgokkal… Btw kinnt leszünk vagy 10en magyarok, csak azért repülök külön, mert kicsit késve jutottam az elhatározásra, hogy idén is kijövök. A többiek Chicagoban várnak, ott béreltek kocsit és majd este egy 6 órás trip keretében jutunk hajnalra Sandunskyba, ahol letesszük a kocsit, átpattanunk C J taxijával Catawba-ba és ott komppal közelítjük meg a munkatábort.
Sajnos az idő Berlinben rosszabb, mint otthon, felveszem a pulóvert, esődzsekit és a tervezett buszút helyett inkább fogok egy taxit. Tipikus, hogy az első ember akivel beszélek Németországban egy török sofőr. Jól le is húzott zwanzig juróval a 3 km-es úton. Sebaj, legalább nem áztam rongyá. A szálláson senkit nem találtam, úgyhogy felhívtam a recepción talált telefonszámot. Kiderült, hogy az arab éjszakai szolgálatos inkább lefeküdt aludni, a kulcsot betette vmi boxba, keressem meg és menjek fel a szobámba nyugodtan. A kulcs Mr. Feher címzéssel tényleg ott várt rám felakasztva a boxban, ezek nem szívbajosak. Felmentem, elkértem a wifi jelszavát a szomszédtól (aranyszabály nr. 1: a wifi mindig életmentő lehet külföldön), majd elfoglaltam a duplaágyas, konyhás, fürdőszobás kis rezidenciám. A holidayberlin jelszó nekem nem túl találó, a konyhát sokat nem fogom használni és a flat tv is felesleges. De van konnektor, úgyhogy az éjszaka feltöltünk mindent, ami kicsit is lemerült.
Mr. Feher késő reggel 6kor jól kipihenten kelt, nem akarta megszegni azt az ajánlást, mely szerint interkontinentális utazás esetén érdemes 3 órával az indulás előtt megérkezni az airportra. Itt jegyezném meg, hogy tök felesleges, ha nem akartok 2 órát várni, ne menjetek ki 3 órával előbb… Odafele sikerült megtalálnom a zsebpénzbarát 109-es buszt, egy eredeti berlinertől pedig megtudtam, hogy kurzstrecke jegyet kell vennem és majd az 5. vagy 6. megállónál szálljak le. Jófej volt, miután elhadarta németül, megismételte angolul is, hátha nem értem. Megtudtam azt is, hogy a magyar nagykövetség épülete amúgy ronda, de legalább jó helyen van. 
A visszautam 1,5 euro volt és hála annak, hogy nem tudtam a szálláson se készpénzzel fizetni, egész sok eurom maradt. A kártyámat később chargeolták be a szállásért, olyan érzés, mintha valami szellem lennék aki csak éjjel jelenik meg aztán pirkadatkor eltűnik. Vicces azért ez a modern vendéglátás. 
A reptérre 7kor érkeztem meg, majd miután realizáltam, hogy itt tényleg nem fog történni másfél óráig semmi, befizettem egy breakfast burgerre a burger királyban. A repülő indulásáig sok érdekesről nem tudok beszámolni, szerencsésen átcsempésztem itt is a liquid cuccaim meg persze a körömvágóollót is, aminek felettébb nagy hasznát fogom még kinnt venni. Az örömöm csak az az egy órás csúszás tette próbára, amit a pilótánk késői érkezése okozott. Érdekes élet lehet fel-alá futkozni ezekkel a böhömnagy gépekkel New Yorkból Berlinbe, majd vissza Chicagoba, mondjuk apukám is valami hasonlót csinál mozdonyokkal Keszthely meg Budapest között, csak 11000 m-el alacsonyabban meg 800 km/h-val lassabban.
Felszálltunk, megkaptam az első tipikus amcsi hádujudú kérdést is a mellettem ülőtől, úgyhogy megnyugodtam, jó repülőn ülök. Végighallgattam Usher meg will.i.am összes számát, megnéztem a Hobbit 2 mind a 160 percét, aludtam, használtam a wc-t, kitöltöttem a vámpapírt, ettem, ittam, írtam és most tartok ott, hogy még mindig van 4 órám érkezésig, úgyhogy a Labrador see felett nekiállok egy Queen - Greatest Hits albumnak is. Örülök, hogy nem kell hajóznom meg jéghegyeket kerülgetnem hetekig, de azért még mindig messze van ez az Ámerika.

Na ez lesz a blogom. Itt követhető mi történik velem onnantól kezdve, hogy felszállok a repülőre Budapest Ferihegyen. Igyekszem minél részletesebben, képekkel és videókkal illusztrálva bemutatni az eseményeket. Kicsit le vagyok maradva, úgyhogy el is kezdem inkább.