Megkezdtem utam a Nyugat felé, hogy szerezzek pár képet Benjamin Franklinről meg magamba szívjak még egy kis kultúrát a burgermennyországból. Amerikát másodjára fogom bevenni, egy Boardwalk nevű étteremben töltök 3 hónap szolgálatot Ohioban, egy Put-in-bay nevű kis szigeten, de erről még úgyis sokat fogok írni. A halsütögetés és úgy 10000 what can I get for You? után pár magyar sorstársammal Floridába repülünk, onnan pedig kocsival bejárjuk a keleti partot és 2 hét csavargás után New Yorkból repülünk haza.
Első állomásom Berlin, itt egy éjszakát el kell töltsek, mert a repülőm csak másnap reggel indul. Ferihegyen elbúcsúzok szüleimtől, gyors felhúzom az utolsó korty vizemet és beboardingolok. Még jó, hogy az előírás szerinti max 100 ml ellenére ügyesen bepakoltam a 3 deci kontaktlencse folyadékot, fogkrémet, parfümöt és ha ez még nem lenne elég, azért egy körömvágó ollót is dobtam a kistáskámba. Érdekes módon semmit nem szedtek ki, bejutottam a váróba a neszeszerem teljes tartalmával együtt. Air Berlinnel utazok, izgatottan ücsörgöm végig az utat, még sosem jártam a német fővárosban (ez amúgy kamu, végig fáj a fejem, másra nem is tudok gondolni és abszolút nem érdekel milyen városba érkezek, csak aludni akarok egyet). Repülni egyébként már repültem egyedül, egyszer Frankfurtba mentem egy volt cserediákpartneremet meglátogatni, máskor meg Párizsból hazafele jöttem, akkor tesómékat látogattam meg. Szóval tiszta pro vagyok a témában, azt leszámítva, hogy telerakom a kistáskám nem megengedett dolgokkal… Btw kinnt leszünk vagy 10en magyarok, csak azért repülök külön, mert kicsit késve jutottam az elhatározásra, hogy idén is kijövök. A többiek Chicagoban várnak, ott béreltek kocsit és majd este egy 6 órás trip keretében jutunk hajnalra Sandunskyba, ahol letesszük a kocsit, átpattanunk C J taxijával Catawba-ba és ott komppal közelítjük meg a munkatábort.
Sajnos az idő Berlinben rosszabb, mint otthon, felveszem a pulóvert, esődzsekit és a tervezett buszút helyett inkább fogok egy taxit. Tipikus, hogy az első ember akivel beszélek Németországban egy török sofőr. Jól le is húzott zwanzig juróval a 3 km-es úton. Sebaj, legalább nem áztam rongyá. A szálláson senkit nem találtam, úgyhogy felhívtam a recepción talált telefonszámot. Kiderült, hogy az arab éjszakai szolgálatos inkább lefeküdt aludni, a kulcsot betette vmi boxba, keressem meg és menjek fel a szobámba nyugodtan. A kulcs Mr. Feher címzéssel tényleg ott várt rám felakasztva a boxban, ezek nem szívbajosak. Felmentem, elkértem a wifi jelszavát a szomszédtól (aranyszabály nr. 1: a wifi mindig életmentő lehet külföldön), majd elfoglaltam a duplaágyas, konyhás, fürdőszobás kis rezidenciám. A holidayberlin jelszó nekem nem túl találó, a konyhát sokat nem fogom használni és a flat tv is felesleges. De van konnektor, úgyhogy az éjszaka feltöltünk mindent, ami kicsit is lemerült.
Mr. Feher késő reggel 6kor jól kipihenten kelt, nem akarta megszegni azt az ajánlást, mely szerint interkontinentális utazás esetén érdemes 3 órával az indulás előtt megérkezni az airportra. Itt jegyezném meg, hogy tök felesleges, ha nem akartok 2 órát várni, ne menjetek ki 3 órával előbb… Odafele sikerült megtalálnom a zsebpénzbarát 109-es buszt, egy eredeti berlinertől pedig megtudtam, hogy kurzstrecke jegyet kell vennem és majd az 5. vagy 6. megállónál szálljak le. Jófej volt, miután elhadarta németül, megismételte angolul is, hátha nem értem. Megtudtam azt is, hogy a magyar nagykövetség épülete amúgy ronda, de legalább jó helyen van.
A visszautam 1,5 euro volt és hála annak, hogy nem tudtam a szálláson se készpénzzel fizetni, egész sok eurom maradt. A kártyámat később chargeolták be a szállásért, olyan érzés, mintha valami szellem lennék aki csak éjjel jelenik meg aztán pirkadatkor eltűnik. Vicces azért ez a modern vendéglátás.
A reptérre 7kor érkeztem meg, majd miután realizáltam, hogy itt tényleg nem fog történni másfél óráig semmi, befizettem egy breakfast burgerre a burger királyban. A repülő indulásáig sok érdekesről nem tudok beszámolni, szerencsésen átcsempésztem itt is a liquid cuccaim meg persze a körömvágóollót is, aminek felettébb nagy hasznát fogom még kinnt venni. Az örömöm csak az az egy órás csúszás tette próbára, amit a pilótánk késői érkezése okozott. Érdekes élet lehet fel-alá futkozni ezekkel a böhömnagy gépekkel New Yorkból Berlinbe, majd vissza Chicagoba, mondjuk apukám is valami hasonlót csinál mozdonyokkal Keszthely meg Budapest között, csak 11000 m-el alacsonyabban meg 800 km/h-val lassabban.
Felszálltunk, megkaptam az első tipikus amcsi hádujudú kérdést is a mellettem ülőtől, úgyhogy megnyugodtam, jó repülőn ülök. Végighallgattam Usher meg will.i.am összes számát, megnéztem a Hobbit 2 mind a 160 percét, aludtam, használtam a wc-t, kitöltöttem a vámpapírt, ettem, ittam, írtam és most tartok ott, hogy még mindig van 4 órám érkezésig, úgyhogy a Labrador see felett nekiállok egy Queen - Greatest Hits albumnak is. Örülök, hogy nem kell hajóznom meg jéghegyeket kerülgetnem hetekig, de azért még mindig messze van ez az Ámerika.
